Balatonendréd története

Balatonendréd története:

Balatonendrédet először egy 1082-ben kelt oklevélben említik, a veszprémi püspökség birtokaként. A székesfehérvári káptalan birtokait felsoroló 1299. évi oklevélben még Alsó- és Felső -Endrédről írnak, majd 1230-as birtokösszeírásban megemlítésre kerül a falu Szent Márk kápolnája is. Az 1332-37. évi tizedjegyzék szerint már plébániája is volt.

Endrédet 1544-ben foglalták el a törökök. Az ő adólajstromuk szerint 17-24 házról történt említés. A török hódoltság ideje alatt nemcsak a nekik kellett adózni, hanem a tihanyi káptalannak is. A törökök várat építettek. Ennek jelentős szerepe volt, az őrsége 130-140 főből állt. A török uralta várat a XVI. században kétszer is felégették a magyarok, ekkor a várőrség létszáma 56 fő körül volt. Az 1660. évi úrbéri összeírása szerint a tihanyi apátság volt a földesura. A török végvárat utoljára 1686-ban említik iratok. A török hódoltság emlékét a település dűlőnevei őrzik a mai napig, pl. Dudahegy, Rózsahegy, Várcsige, Várihegy.

1696-ra a török kiűzése után a falut főleg kálvinisták lakták, 1715-ben azonban csak 9 háztartás szerepelt az összeírásban, feltehetően Kis-Endréd elpusztult. A török kiűzése után lassan gyarapodott a lakosság száma, 1741 és 1747 között új csűr és malom építéséről van információ, ekkor tért vissza a lakosság nagy része a katolikus vallásra az ideküldött szerzetesek hatására, akik feltehetően a régi várban laktak. 1790-es éveben német és szlovák családok költöztek a településre.

A katolikus templomot a XVIII. század közepén építették, felhasználva nyugati falához a török vár falát. A templom védőszentje Szent András, a bejárata felett a tihanyi apátság kőből faragott címere látható. A templommal szemben 1802-ben kezdték el építeni a parókiát, ami végül 1803-ban készült el.

A református templom kegytárgyai (amiket a mai napig is használnak) 1729-ből származnak, jelentős iparművészeti emlékek. Az első református anyakönyv 1736-ból származik. Ebben az időben a reformátusok csak titokban gyakorolhatták vallásukat. A református templomot 1786-ban kezdték el építeni a parókia mögötti dombon. II. József türelmi rendeletének értelmében. Ez az oka annak, hogy a templom bejárata az utcával ellentétes oldalról nyílik. Az épület egyenes záródású szentéllyel, sík födémmel, torony nélküli volt. Az első lelkészlak 1787-ben készült el. 1806-ban épült templomhoz torony.

A települést 1907-től hívják Balatonendrédnek.1945-ig volt a tihanyi apátság a birtokosa.

A falu legnagyobb részének megélhetését a mezőgazdaság biztosította az évek során. 1908-ban Kájel Endre református lelkész tanítónőket hozatott a településre, akik a helyi asszonyoknak csipkeverést tanítottak, így a téli hónapokban is biztos jövedelemre tehettek szert a családok. A mezőgazdasági tevékenység és a csipkeverés egymás mellett szépen fejlődött. Néhány év elteltével már európai hírnévre tett szert az Endrédi csipke. A XIX. század második felében kiveszőben volt a csipkeverés a településen. A fiatalok nem tanulták meg az idősektől ezt a mesterséget, ők pedig elhunytak. A 24. órában a helyi önkormányzat és az általános iskola összefogásának köszönhetően bevezetésre került a tantervbe 1996-97-es tanévtől. A csipkeverés Balatonendréd büszkesége, a község szimbólumává vált, egyedi motívumkincs alakult ki és a címer központi motívumát is ez alkotja. Erőfeszítések eredményeként az endrédi csipke „Somogy Kincse” megtisztelő cím birtokosa, felismerve egy megyei régió országosan felmutatható kulturális jelentőségét, elismerve az éritettek múltat új jelentéssel megtöltő törekvését, a hagyományőrzés gyökérteremtő erejét. 2014-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló programok, projektek és tevékenységek regiszterébe „ A balatonendrédi vert csipke hagyományának megőrzése az iskolai oktatásban” címmel felvételre került.