Bemutatkozás

Balatonendréd története

A mai település

A település elhelyezkedése

Építészet

Neves szülöttünk

Az endrédi csipke

Balatonendréd címere

Balatonendrédi Haladás FC

Az endrédi csipke

Balatonendréd 1400 lelkes község Somogy megyében, a Balaton déli partjától 5 km-re. Első írásos említése 1082-ből származik. Nevét templomának védőszentjéről Szent Andrásról kapta. A település egykori várával együtt a 16. szd. közepén került török uralom alá. A hódoltság korának emlékét dűlőnevei őrzik: Duda-hegyen volt a török bég mulatóhelye, Rózsa-hegyen pedig a rózsakertje. A török kor után, a megfogyatkozott lakosság pótlására német telepesek érkeztek a 18.szd-ban. A római katolikus templom 1744-ben épült, az enyészeté lett vár helyén. a református templomot 1790-es évek elején építették.

A csipkeverés mintegy 500 éves múltra tekint vissza. Itáliából indult ki és terjedt el Európában, először a tengerpartokon, ott, ahol halászattal foglalkoztak. Magyarországra kerülése valószínűleg Mátyás király feleségének, Beatrixnek köszönhető: Itáliából érkezett mesterek tehették ismertté, divattá, a reneszánsz ember öltözékének fontos kelléke volt a csipke; a gazdagok arany csipkét varrattak selyemruháikra.

A vert csipke divatja koronként változott: hol virágzott, hol az eltűnés veszélye fenyegette. A XIX. században feltalált gépekkel gyártott csipkék erősen visszaszorították a vert csipkét, mivel szépségben állták a versenyt, viszont jóval olcsóbbak voltak. A csipkeverés feledésbe merülését akadályozták meg azok, akik az 1900-as évek elején szívügyüknek tekintve csipkeverő iskolákat, tanfolyamokat hoztak létre. John Ruskin angol író mondta:

„Nem találtak és nem találnak föl soha olyan gépet, amely az emberi ujjak finomságát utolérné.”

Kájel Endre református tiszteletes azok közé tartozott, akik a csipkeverésnek nemcsak a szépségét, hanem a benne rejlő lehetőséget is meglátták. Balatonendrédre kerülését követő évben 1908-ban szakember hozatott a faluba Schwarz Erzsébet személyében és ötven lány, asszony részére csipkeverő tanfolyamot indított a parókián.

A fővárosi Iparművészeti Múzeum vezetősége lelkesen támogatta (mintákkal, szakmai tanácsokkal látták el az oktatókat). 1911-ben az Országos Háziipari Szövetség bejegyezte a „Kájel csipkegyártó csipketelepet”. Mössner József a legnagyobb budapesti fehérnemű-kereskedő folyamatos megrendelőjük volt. Kezdetben kizárólag vég és métercsipkét gyártottak.

Változások akkor következtek be mikor Kájel Endre megházasodott.

Koroknai Zsófia 1921-ben került Balatonendrédre, itt művészi és szervezőképessége kibontakozhatott. Hamar megtanulta a csipkeverést és mestervizsgát tett, ami feljogosította tanfolyamvezetésre. A környező településeken is gyártottak csipkét (Bálványos, Lulla, Szólád, Tab) Ezeket a Kájel csipketelep felvásárolta tőlük. Ezeken a településeken nem eresztett gyökeret a csipkeverés. Az, hogy Balatonendréden fennmaradt elsősorban Kájel Endréné érdeme.

Koroknai Zsófia irányítása alatt terítőket, függönyöket kezdtek készíteni az asszonyok, mégpedig az ő tervei alapján. „Körzőm nem volt, a bögrét húztam körbe, amikor egy-egy mintának a központi motívumát megterveztem.” Később tanítványai is nagyon ügyesnek bizonyultak nem csak a kivitelezésben, hanem a tervezésben is.

Az endrédi csipkézők ügyességéről és tehetségéről a Balatoni Kurír is hírt adott 1937-ben:

„Balatonendréden világhírű csipkeverők dolgoznak.” Több sikeres belföldi kiállítás mellett eljutottak 1938-ban a berlini világkiállításra, ahol a pillangós mintájuk nagydíjat nyert.

Kájel Endréné 1951-ig vezette a csipketelepet, ekkor ment férje nyugdíjba és elköltöztek Zamárdiba. Ott sem hagyta abba a munkát, még a 70-es években is tervezett és készített csipkéket saját és mások örömére.

Miután 1951-ben elköltöztek Balatonendrédről a Csipketelep vezetését Gecsei Lídia vette át, aki a csipkeverést az elsők között tanulta meg 1908-ban.

Gecsei Lídia 1900-ban született Balatonendréden paraszti családban. Mikor Kájel Endre behozta a csipkeverés tudományát remek pénzkereseti lehetőséget láttak benne szülei, mivel lányuk betegségéből kifolyólag nem tudott fizikai munkát végezni.

1923-tól Kájel Eszter a lelkész húga mellett már ő is oktatta a csipkeverést. 1927-ben kivált a telepből és saját házában szervezett csipkekészítő tanfolyamokat. Alkotó fantáziája nem elégedett meg a meglévő mintákkal, ő saját csipkemintákat tervezett és kartonra tette. Sok balatonendrédi csipkeverőt ellátott mintákkal. Szervezte a saját és a csipkéző lányok, asszonyok munkáinak értékesítését.

Gecsei Lídia így beszélt a csipkéről:

„Verjétek csipkébe a szépet!” - azaz arra bíztatta tanítványait, hogy tervezzenek bátran motívumokat.

Gecsei Lídia 1971-ben hunyt el, utolsó heteiben is csipkézett, ez volt az élete. Utolsó, félbe maradt munkáját mai napig őrzi leszármazottjai. Halála után a csipkeverés ismét hanyatlásnak indult. Az idős asszonyok, akik Kájeléktól és Gecsei Lídiától megtanult csipkét verni lassan kiöregedtek és meghaltak, a fiatalok már nem tanulták meg tőlük ezt a szép mesterséget, így egyre fogyatkoztak a helyi csipkeverő asszonyok. Az 1990-es évekre már alig volt néhány néni, akitől lehetett tanulni. Ezt a problémát a 24. órában észrevette a helyi önkormányzat és az általános iskola akkori igazgatója Regőczi Annamária. Összefogásuk eredménye lett, hogy 1996-ban az iskola tanárnői Késmárki Károlynétól megtanulták a csipkeverést. Attól az ősztől beindult a intézményesített csipkeverés: a lányok technika órán sajátították el ezt a tudományt.

Minden 5. osztályos kislány technika óra keretén belül megtanulja a csipkeverést. Így nem ballag el Balatonendrédről úgy lány, hogy ne tanulná meg a csipkeverést. Az általános iskolában állandó kiállítás működik. Itt a tanulók és tanárok elkészült mintáit tekinthetik meg.

Erőfeszítések eredményeként az endrédi csipke „Somogy Kincse” megtisztelő cím birtokosa, felismerve egy megyei régió országosan felmutatható kulturális jelentőségét, elismerve az éritettek múltat új jelentéssel megtöltő törekvését, a hagyományőrzés gyökérteremtő erejét. 2014-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló programok, projektek és tevékenységek regiszterébe „A balatonendrédi vert csipke hagyományának megőrzése az iskolai oktatásban” címmel felvételre került.

2016-ban alakult meg a Csipkeverő kör, melyet helyi aktív felnőttek alkotnak. Azon munkálkodnak az általános iskolával karöltve, hogy a lehető legtöbb helyre eljuttassák örökségünket, a balatonendrédi vert csipkét.

A csipke készítés nélkülözhetetlen kellékei:

- párna: sűrű angin szövésű anyagba korpát vagy fűrészport tettek, ezt védi egy másik, tarka kartonhuzat, amely cserélhető, mosható

- a párnára erősítjük rá a kartont, amin a minta van (alá újságot teszünk, hogy szorosabban álljon a tű)

- A csipkéhez való cérnát klöplire (orsó) tekerjük, párosával használjuk őket, a mintától függ, hogy mennyire van szükség

- A párna alatt van egy kis fa doboz, ez tartja a párnát és bele lehet pakolni a további fontos kellékeket (gombostű, cérna, heftelőtű - horgolótű, kisolló)

Ha nem dolgozunk rajt, mindig kendővel letakarjuk, hogy ne porosodjon, a köpliket időnként elmossuk, figyelni kell arra is, hogy mielőtt nekiállunk dolgozni, kezet kell mosni.

A balatonendrédi vert csipkéért 110 év alatt sokan és sokat tettek és tesznek napjainkban is és bízunk benne, hogy a jövőben is így lesz, hiszen nem hagyhatjuk, hogy ez a mesterség, kis falunk múltja a semmibe vesszen!

cs001.jpg cs002.jpg cs003.jpg cs004.jpg
cs005.jpg cs006.jpg cs007.jpg cs008.jpg
cs009.jpg cs010.jpg